Szele Tamás
2008. április 7.

Különös jogi visszásságokra derül fény a sastetemek körül, amelyekre már Brüsszel is felfigyelt.

Mint arról számos rádiótudósítás is beszámolt, a múlt héten újból két fokozottan védett réti sas tetemére bukkantak a Duna-Dráva Nemzeti Park területén - a madarak holttestét tulajdon fészkük alatt fedezték fel a természetvédelmi őrök. Sajnos kétségtelennek tűnik, hogy a nemes ragadozókkal méreg végzett. De kit bánthatnak a réti és a parlagi sasok, kinek lehet érdeke pusztítani őket?

Kérem szépen, az a helyzet, hogy - mint azt illetékesek leszögezték - manapság Európa legjelentősebb saspopulációja él Magyarországon. Illetve, lehet, hogy már csak élt. Ugyanis a sasokkal a rókák ellen használt méreg szokott végezni. A derék baromfitenyésztőknek a legnagyobb ellensége a vörösbundás kutyaféle, és bizony nem csak Fekete István regényeiben fosztogatják a tyúkketreceket, hanem a valóságban is. Márpedig ezt érző gazdakebel nem tűrheti - tehát mérgezett baromfitetemeket szoktak kirakni avval a mély érzésű szándékkal, hogy a rókáknak még az írmagját is kipusztítsák. És pusztulnak is a négylábúak, de nem csak ők. A réti és parlagi sasoknak ugyanis igen nehéz lenne megtiltani, hogy a kirakott csalétkekból egyenek, a méreg pedig nem válogat a róka és a sas között...

Nyugodtan nevezhetjük tipikus patthelyzetnek azt, ami a szemünk láttára kialakult. A sasokat nem lehet eltiltani az étkezéstől, a rókákat sem a tyúkoktól, a gazdákat sem a baromfitenyésztéstől. Talán egyedül a méreg használatát lehetne szabályozni vagy betiltani, csakhogy mire egy minden szempontot figyelembe vevő törvény megszületik, Magyarországról kipusztul az utolsó sasmadár is.

Pedig a törvényi szabályozás hiányosságai nem csak nekünk tűntek fel. Hanem bizony Brüsszelben is észrevették, hogy mifelénk nincs minden rendben a vadon élő madarak védelme körül. Az Európai Bizottság utolsó írásbeli figyelmeztetést küldött Magyarországnak, mert Budapest nem hozta meg a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos európai uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásához szükséges nemzeti intézkedéseket. Ezek a nemzeti intézkedések azt jelentenék, hogy egyszerűen betiltunk minden olyan tevékenységet, ami veszélyeztethetné a vadmadarakat. No, erre nehezen fog sor kerülni, az is biztos. Természetesen egy kicsit faramuci a helyzet a jogszabályok körül, ugyanis az Európai Unió nem hoz – nem is hozhat – a tagállamaira vonatkozóan általános érvényű törvényeket vagy intézkedéseket. Megállapíthat viszont általános irányelveket, amelyek – most tessék figyelni! – ezzel szemben kötelezőek. Illetve, a gyakorlatba való átültetésük kötelező.

Egyrészt a pusztuló sasokról érkező hírek tényleg azt látszanak alátámasztani, hogy nálunk nincs minden rendben a sasok körül. Másrészt viszont... ha igazi baj lenne, ez a bizonyos, európai méretekben is jelentős saspopuláció ki sem alakulhatott volna. Egy dolog biztos: a rókacsalik kirakását azonnal abba kéne hagyni. Pontosabban, abba kéne hagyatni. Mivelhogy ehhez mi, átlag polgárok kevesek vagyunk.